Ma nagy levegőt veszek és túlteszem magam a pillanatnyi "unom a futást" helyzeten. Kicsit mélyponton a lelkesedésem, de majd szépen ráveszem magam és nem lesz gond. Tegnap menni kellett volna, de éreztem, hogy nem lenne jó, a vasárnapi futás elég gáz volt, fájtak a térdeim még tegnap is. Úgy várom már azt az edzést, amikor futok 50-60 percen keresztül úgy, hogy minden pillanatát élvezem, nem fáj semmim... Odébb lesz ez még. Pedig állóképességgel bírnám, szinte nem is fáradok ki túlságosan, egyszerűen a lábaim nem bírják. Lehet, hogy beiktatok lépcsőzős edzéseket, erősödjenek kicsit a futóművek.

A táplákozással is vannak gondjaim, nagyjából tudom, hogy mit ehetek, de a mennyiséget nem mindig sikerül belőni. Nem akarok túl keveset sem enni-mert utálok mindenféle fogyókúrát, na meg persze kell az energia a sportoláshoz-ugyanakkor túl sokat sem, nyilvánvaló okok miatt...

No majd megírom mire jutottam, sikerül-e átlendülni ezen a kis holtponton. Egyszerűen nem értem, hogy miért van az, hogy egyik nap gond nélkül lefutok tí-tizenkét kilométert, aztán pihenek egy napot, majd a következő napon az öttel úgy megszenvedek, hogy hagynám az egészet a fenébe, pedig semmiféle fáradtsgot, izomlázat nem érzek mikor nekifogok. Azután kb 2-3 kilométernél a sípcsontom melletti izmok bekeményednek mint a beton, és onnantól katasztrófa. Remélem az edzettségi szint növekedésével múlnak majd ezek a problémák is, és csak az örömteli sportolás marad, mint pl egy jó túránál, ahol azért ott a fáradság, de kellemesen.

Jó futást mindenkinek, magamnak meg kitartás :)

Úgy néz ki sikerül megvalósítani a betervezett dolgokat, meglesz a heti 40km öt edzésen. Kicsit érzem is a lábamban, de szerencsére nem igazolódtak be félelmeim, egyelőre túlterheltségnek semmi nyoma, talán a jobb térdemben érzem kicsit az eddigi edzéseket.

Már nagyon várom, hogy eltűnjenek a további fölös kilók, de már észrevehetően sokat alakult a testalkatom. Vékonyabbak lettek a lábaim, keskenyedett a vállam, a mellkasom, sok kinőtt ingem újra jó lett. Hiába, a futás más, mint a kettlebell. Azt három hónapig nyomtam, iszonyatosan megerősített, és nagyon élveztem, de sajna nem szálkásított, inkább izmot épített, ami nekem nem volt igazán jó. Március közepétől, április elejétől számolom, hogy elindulnak le a maradék kilók, ez kb hetet-nyolcat jelent, annyira azért nem akarok gebe lenni. Nem vagyok türelmetlen, tolom neki lelkesen :)

Mára ennyi, nyűgösek az ikrek, lesz velük dolog ma is, pedig ma "pihenek". Legalábbis nem futok.

Bepótolom lemaradásom és végre bloghoz jutok. A múlt hét érdekesen zajlott, szerdán meglátogattuk szüleimet Szolnok megyei kisvárosukban (na jó, falu inkább de városi rangban) és életemben először edzettem ott is egyet. Borzasztó volt, zuhogó eső, szél, katasztrofális útviszonyok, járda koromsötét, kövesút tiszta kátyú, járdán félpercenként infarktus a kerítésnek rontó dögöktől... Csütörtök és szombat este ezért előkerült az alsó konyhából a szobakerékpár-szerű edzőgép, inkább sífutógépnek nevezném, ha már neveznem kell valahogy.

Szombatra pedig érdekes terveim voltak, gyalogló sógorom meghívott edzeni, egy tízest tervezett, ő gyalogol, én futok, bár ő kb ötperces kilométereket tol, szerintem nem bírtam volna :) Szerencsére nem került sor a befürdésre, annyira rossz idő volt, hogy végül hagytuk a fenébe. Persze a hétvégé anyámnál inkább az evésről, mintsem az edzésről szól, sikerült is párszor jól bekajálni. Na jó, minden nap. Süti, túró rudi, házi füstölt májas, házi szalámi, stb stb. El is határoztam, hogy márciusban kicsit szigorítok, többet kell edzenem, a február valahogy nem jött össze úgy, ahogy szerettem volna.

Tegnap azért bizonyítottam kicsit magamnak, hogy tudok futni is, ha akarok. Kíváncsi vagyok, ma hogyan muzsikál a futómű, még éjjel is éreztem, hogy eléggé leterheltem a lábam. Most már nem ártana fogyni is pár kilót, jól esne a lábaimnak, ha 5-6 kilóval kevesebbett kellene cipelniük.

Tegnap csodálatos futóidő volt, meg is szaporodtak a futók a ligetben, főleg a csajok, ami egyáltalán nem baj :)

Jó futást mindenkinek!