Gratula!

3:12-es maratonnal persze fáj mindened... ;) Főleg, ha korábban máshogy futottál, gyaloglós stílust felgyorsítva. És addig örülj, amíg nem az achillesed gyullad be, vádli hamarabb regenerálódik. Érdemes ugyanolyan óvatosan növelni a távokat új futóstílusban, mint ha ténylegesen nulláról kezdenél. Keringésre lehet jól bírod, de a gyenge láncszemeknek idő kell, amíg hozzáerősödnek a többihez. Én is beleszaladtam ebbe tavaly.

Az meg érdekes, hogy unod a síkot, Ultrabalton után... :P

Cica pedig nagyon aranyos, de keríteni kell mellé valakit tényleg, akivel megoszthatod az élményeidet, úgy sokkal jobb lesz, azt jól sejted. Vagyis szövegértésem alapján így sejted. Arra a projektre is rá kell állni, aztán ha megvan az elszántság, jönni fog az eredmény, mint a futásban.

Terep ultrához meg hajrá!

Sok sikert a további futásokhoz is! Eddig is követtem az írásaid, tetszettek a megéléseid!

Lehet a sarok csak sebességfüggő...vádlid nem fájhat mert nincs :-P

Nagy a futótársadalom...onnan szemezgess, ott találhatsz példaképeket...

Gratula!

1, egy depresszió az semmi - legalább hét kell (

2, a cica valóban nem jó ha magányos -társ kell

3, lehet, hogy nincs vádlid (?), de combod az van már

ez lemaradt