Terv volt, titkon bíztam benne, hogy sikerülni fog. Közben Farkas is mondta, hogy jön, végül együtt futottuk végig a versenyt, és sikerült a PB!
Közben beszélgettünk (az utolsó körben nekem már igen nehezen ment 
), szép egyenletes köröket futottunk. Közben integetünk Danijaninak és Nemespetnek, akik gyorsvonatként száguldottak el mellettünk. J. pedig a pálya mellett fotózott lelkesen. A 14 km verseny 4 körös volt, körönként 6 kanyarral és egy fordítóval, ha jól számoltam. Jó hangulatú verseny, és idén szerencsére nem volt 35 fok, mint tavaly. Persze eszembe jutott, hogy "tavaly itt már fel akartam adni", "tavaly itt már masszívan utolsó előtti voltam", de most ilyesmiről szó sem volt. Élveztem a futást, és annak külön örültem, hogy nem rohantuk el az elejét, és még hajrára is volt erő. Az utolsó kör lett a leggyorsabb.
A célegyenesben már nagyon rohanni kellett, hogy meglegyen a PB, de megérte. Farkas, nagyon köszönöm az együtt futást! Rengeteget segítettél! Jó, hogy ott voltál...
A fiúk is örültek az eredménynek, nagyon tetszett nekik a verseny. Vacsorára pedig sikerült egy hatalmas adag spagettit az arcunkba tolni, úgyhogy holnap csak gurulni fogunk tudni.
Megbeszéltük, hogy pár hete még gondolni sem mertek ilyesmire. Marcus már valami félmaratont is emlegetett evés közben. 
(Ő sokkal gyorsabban is tud futni, de eddig azt hitte, 14 km-t nem bírna a lába.) Én pedig meséltem kicsit Sárvárról.
Összességében nagyon vidám nap volt, jól éreztem magam, és gyűjtöttem egy kis önbizalmat a következő 5 hétre. Jó lesz az Yu, majd meglátod.