Nem én lennék, ha... De én vagyok.

Szóval az a nagy büdös helyzet, hogy sikerült 4 nappal a vasárnapi verseny előtt összeszednem egy csonthártyagyulladást (vagy affélét). Nem, már rég megfontolt, ésszel edző futó vagyok, tehát nem túledzés stb. Nemes egyszerűséggel tegnap, mikor szálltam volna le a vonatról, az előttem leszálló idióta állat fickó becsapta maga mögött a vasúti kocsi ajtaját, anélkül, hogy egy centit is hátrasandított volna. Én meg már éppen becéloztam a lépcsőt, amikor az ajtó alja (ami felcsapódik mikor kinyitjuk az ajtó) erőteljes kölcsönhatásba lépett a sípcsontommal. Autsch... Hát khm... Nem esett jól. Lehet ennek hangot is adtam véletlenül, mert a fickó hátrafordult, hogy "ja boccs, nem láttalak". Meg is lepődtem volna, ha lát, hacsak nincs hátul is szeme. Mindenesetre az ajtó farmeron keresztül ledarálta a bőrt a sípcsontnál, meg be is lilult egy csöppet. Ma teszteltem, futásnál nem éreztem. Most viszont kicsit érzékeny... Majd bekenem mindjárt valami humbukkal. Ha tetszik neki, ha nem, 2 napja van meggyógyulni. Mert vasárnap dolgunk van: nekem és a lábaimnak. 

Jóóó lesz, jó lesz.