Már megint olyan egyszer fenn, egyszer lenn.
A tegnapi csupa pozitív, ma meg... Mondjuk igazából talán felkelni se kellett volna. Pedig nem volt rossz, csak görcsölt a hasam, meg a vádlim, aztán bejelzett az achilleszem - még mikor Zoliékhoz kocogtam át. Meg a talpamon is egy fáj egy ponton. Aztán eldumáltuk az időt, meg nyűgös is voltam/lettem, és nagyon gyorsan hűlt az idő, csak nekem nem esett jól (gyorsan) futni. Szóval lassan se. Aztán a Kis-Mol kör helyett csak egy rövidebbet futottunk, és alig vártam, hogy hazaérjek. És a cipőm is nyikorog már.. Meg fáradt is vagyok.
Pedig tegnap... Tegnap olyan suhanós volt. Jó volt összefutni a "babakocsis csajjal", és beszélni pár szót, meg jólesett az az 5 kili a ligetben 5 percesben, de azért rájöttem, hogy az 5-percesnél még koncentrálnom kell. Nem azért, hogy harcoljak, vagy "tűrjem a fájdalmat", mert nem gond 5-percesben futni, csak kicsúszkáltam belőle kissé, de jó volt, mert élveztem, mintha suhantam volna, és könnyű voltam és légies. :)))
Mindegy. Még majd otthon egy 15-ös a hétvégén, ha lesz erőm/kedvem, futok bele valami iramjátékot, de igazából rápihenés kezdődne már. Persze így meló mellett nem pont ugyanaz lesz, mint a NIKE előtt, de most a cél sem ugyanaz. Mert -bár Szent Nike Cél volt, a Szent Pluson, csak a Cél a cél. Minél jólesőbben :))