Na, azért ez nagyon rendben volt.

A hétre volt betervezve egy gyorsabb edzés, de péntek este éreztem először, hogy meg is akarom csinálni. Előtte futottam már kettőt is lazán, noha a szerdaira nem egykönnyen indultam el, de azért jól álltam. A pénteki 4×500 meg még tankönyvibben sikerült, mint a múltkori. Olyan 2:18, 2:12, 2:06, 2:00-ás sorozatot produkáltam, hogy azt már tanítani kellene. Kezdek ráérezni? :)) 

Szombaton pedig a már lent vázolt módon a városszéli futóversenyre látogattam. Noha koránkelni nem esett jól, de de én nagyon szeretem azt a töltésszakaszt, amin kikocogtam. Mellesleg háborítatlan egyedüllétben, ami valahol félelmetes, mégis megnyugtató volt. Érezni a Tisza illatát, hallgatni a csöndet, távol a város zajától, csak én és a természet. Nem bántam meg.
Hazafelé mondjuk meleg volt. Kitört a nyár. De nagyon súlyosan. Mondjuk kibírtam 7 kilit víz nélkül, meg tán megúsztam napszúrás nélkül, de nagyon tűzött a nap, közel 30 fok volt, így a visszaút kicsit nyűgösebbé vált, de kiértem a végeláthatatlan katlan-meleg töltésszakaszról, eljutottam a vízig, és a Tisza-parti sétányon már árnyékban haladhattam hazafelé. 20km jött így össze, sose rosszabbat.

Délután egy röpke különóra után felkerekedtem shoppingolni :D Volt pár konkrét elképzelésem a frissen kitört nyár örömére, úgymint halásznadrág, rövidujjú blúz vagy felső, miniszoknya, miegymás, meg ha már arra járok, elkezdem nézni a névnapi futócipőt is magamnak.
A projekt a boltba lépés utántól úgy 3 percig tartott. Amikor megláttam Őt:

Mérethiányosan, leárazva, de többek közt pont az én méretemben. Wow. Még a színe sem tudott eltánorítani, bár irtózom a rózsaszíntől. Viszont marha kényelmes, nagyon könnyű és végig légtalpas, ami nekem, mint aszfaltfutónak nagyon fontos. Úgyhogy jelentem, van szépúj futócipőm, remélem, tartós is, mert a válság végéig ki kell húznia :))
Aztán kötelességből még felmentem, de abszolút nem voltam motivált halásznadrág meg rövidujjú blúz keresésében. A TESCO-ban is csak a kötelező kört tettem meg a mai betevő falatért, és uzsgyi haza.

Ma úszás volt tervbe véve.

Főleg, ha már itt a nyár, és végre-végre Z is kapott az alkalmon, és csatlakozott. Illetve én Őhozzá. Mondjuk vicces volt, hog nekiálltam vasalni, hogy majd mindjárt hív, erre mivel elcsúszott időben, később hívott, és addig nem mindent kivasaltam??? Brrr. :)))
Ma is imádtam a vizet. A Sportuszi nagymedencéje szuper, kellemes, tiszta, átlátszó, jól esett úszni. Mondjuk gyorsúszásilag nem voltam elégedett, szenvedtem, mint a ló, bakker, még mindig alig bírok végigmenni az 50-es medencén, fuldoklás nélkül. Aztán ez dühít. De most kitaláltam, hogy próbálok havi 3-4-et vagy heti 1-et úszni, míg melóidő van, aztán majd nyáriszünetben megint heti 2-re feltornázni az adagot, aztán egyszer csak hozzáedződöm. De hogy fel nem adom, az hétszentség. Végülis ahhoz képest, hogy 2 éve kezdtem el Z segítségével a töknulláról, most már, ha fuldokolva is bár, de végig jutok azon a fránya 50-esen, úgyhogy csak gyakorlás és rutin kérdése kell, hogy legyen a táv növelése. De milyen jó is lenne már éppoly jólesően úszni hosszútávon gyorsban, mint most mellben. De most még harc minden méter úgy a 10. után...

Úszás után megleptem magam egy kis palacsintával, mert megérdemeltem, meg napoztam is kicsit, így már nem nézek ki úgy, mint aki ki nem lép a paneldzsungelből. Szóval hasznos kis hétvége volt ez sportszakmai szemszögből De sose rosszabbat!!