Kivételesen nem Szegedről, hanem szüleim főhadiszállásáról vágtam neki a versenynek, Anyukámat vittem kirándulni, kisebbik öcsém pedig a sofőr szerepét vállalta egészen lelkesen. :)

Az Oxigénklubos maratonokkal kapcsolatos nem csak pozitív visszajelzések kapcsán nem vártam, hogy jól szervezett legyen a verseny, bár a honlapja rendezett volt, hírlevelei pedig nem kizárólag öncélúak. A verseny szervezése is amúgy hasonló színvonalú volt, a BSI-hez hasonló stílusú rajtcsomagosztással (csak kár, hogy kis helyre zsúfolták be a versenyközpontot) Voltak egyéb programok, rövidebb futótáv, aminek befutói épp akkor lepték el a verseny területét, amikor mi éppen futáshoz készülődtünk, és ez nem feltétlenül volt előny, de mindegy. Bemelegítéskor tesóm felvilágosított, hogy ha "repülőzés" végén nem szállok fel, akkor az nem is repülő, hanem csak kifutópálya :-D Ilyetén módon megokosodva várhattam a rajtot, amiről nem volt egyszerű kitalálni, melyik irányba is kell állni, de aztán persze tájékoztatva lett a lelkes versenyző közösség.

A rajtot követően az első kör úgy kezdődött, hogy futottunk egy kört a 400-as rekortán pályán és valami nagyon lelkesítő zene szólt alatta, tisztára adrenalin-endorfin löket volt, jó volt így elindulni. :)) Nekem tetszett a kör. Jóóó, az Állatkertszag elég tényleg durva volt, és szomorú is voltam, hogy nem inkább az óriáskerék felé kavirnyáltunk, mert én szívesen felültem volna körönként 3 percre szusszanni egyet ;) Aztán voltak kellemes, hosszú egyenesek, amiknek mégis olyan gyors' eljött a vége, minden egyenesben valamilyen zenész(páros), voltak trombitások, dobosok, az 1361m-es futás rajtjában pedig zene, a célnál is, szóval ezt a része is rendben volt. :) A napsütésről és a 15 fokról ugyan nem a szervezők tehetnek, de az is rendben volt. Főleg, hogy sikerült kb optimálisan felöltözködni, nem fáztam, nem volt melegem.

Mondjuk annyi, hogy km-táblák, na azok nem voltak. De nem is baj, mert legalább nem zavarta semmi az optimális tempó kiválasztását. Így aztán tényleg úgy futottam, ahogy jól esett. Főleg, hogy bár sejtettem, hogy 5 perces környéke a tempó, azért 5,187-tel (vagy hány km is volt ez kör, passz) nem tudok gördülékenyen osztani fejben 5 perces tempó környékén. Első kör végefelé Czeglédi Ferenc ért utol, aki nem a legoptimálisabb pillanatot választotta az ismerkedésre, mert jó-jó, hogy igyekszek nem széjjeltépni magam, de azért ötpercesben nem feltétlenül tudok folyékonyan kommunikálni. Még odaszólt, hogy "Akkor a jelszó maxigáz?", mondom, "Azt azért nem, sokkal inkább jóleső futás." 

Tökjó volt körönként áthaladni a stadionon. Szólt a zene, láthattuk a családtagjainkat -tesóm fotózott, anyukám lelkesen integetett :) - a szurkolókat, a hangosbemondóban sorolgatták az elhaladók nevét, meg ekkor kaptam némi infót arról, hogy is haladok. Mondjuk féltáv körül, amikor 53 percnél voltam, már tudtam, hogy nem futok jobbat, mint Veronában, mert 53 duplája 1ó46, ám én az utolsó körben lassítani szándékoztam. 

Na, ja. Ahogy azt Móriczka elképzeli. Történt ugyanis, hogy valami megszállt az utolsó körben. Kedvem támadt gyorsabban futni. Nem tudom, miképp és hogyan, nyilván az elmúlt két-három hétben építettem annyi állóképességet, hogy végre az utolsó 5-öst is bírjam :)), de jól ment és még csak rosszul sem esett. Még Monspart Saci (néni) is megdícsért a cél előtt párszáz méterrel, hogy pörögnek a lábaim. Beosztottam az erőt, na. :) Vagyis inkább így alakult. De valami nagyon klassz volt ez az utolsó kör, és 1 perccel lett jobb, mint az előző kettő. Így aztán jólesően, ha nem is kényelmesen, de nem nyírva magam kerek 1:46:00-ra értem célba. 

Aztán még tök lelkesen tomboltam volna a Waka-wakára, meg is kaptam, hogy nem futottam ki magam eléggé. :)) Tesómnak felajánlottam a hotdogjegyemet, majd azon melegében felhasználtuk a kedvezményre jogosító kupont az Aquaticumba, bár végül nem az élményrészleget választottuk, hanem a termált, ott talán kevésbé volt tömeg, több volt a punnyadós meleg víz, és kisebb a zaj. Talán ennek köszönhető, hogy most még az a versenyek után szokásos izomláz sem érződik a lábaimban. :) Persze azért fáradtnak fáradtak a lábaim, de ma úgysem kell futni ;)

A továbbiakban pedig jöhetnek a rövid, pörgős helyi versenyek, és a tavasz-tavasz és tavasz :)))