Szóval a nagy nyári nekibuzdulások úgy szoktak történni, hogy a július-augusztus dönti el az őszi maraton sosát: ha majdnem 400 km körül lesz a két hónap összesen, akkor nekivágok, ha nem, akkor meg kihagyom.
A számok nem hazudnak: most, 2009 júliusában 144 km lett. Ez kevés, tavaly pl. 217 sikerült ekkor, amit 161-es augusztus, majd 139-es szeptember követett. Ebből lett aztán maraton PB.
Most viszont egyrészt a munkahely nagyon más, mint tavaly, jobban leköt fizikailag, de főleg stresszben-szellemileg, másrészt a pihenést-kikapcsolódást  -tán éppen az előbbiek miatt- igyekszem "erőből" teljesíteni, így meg a futás háttérbe szorult pl. a toszkán körúton... Igaz, ott előre látható volt a szervezett, közös útiprogram miatt, hogy 30 ember idegenvezetővel reggel 7-től este 10-ig megy-lát-él és mozog, szóval ott kimaradt egy hét a futásból.
Sebaj, jött a lazább családi-baráti Balaton, ahol aztán oktondi módon mennyiségben túl hamar akartam pótolni a km-eket, amit viszont a jó öreg Haglund-Achilles páros zokon vett, és büntetett...

Ezért újból belibbent jópár kimaradt nap, a pihentetés-gyúgyulás reményében.
Aztán jött Prága, családi felfedező túra, 6 nap, 5 éjszaka, napi sok-sok km gyaloglással (ha sok időm lesz, gmappal rá is megyek az egyik útvonalra, mennyit talpaltunk).
Ha Prága, akkor futás szempontjából vigyázni kell, mert anno 2002-ben, még mohó és kezdő futóként szigorúan edzés nélkül lenyomtam egy márciusi félmaratont itt, baráti társasággal, dafke 2 órán belül, amit 9 hónap Achilles-probléma és kihagyás követett...
Ahogy a toszkán táj és városok is mindig felejthetetlenek, úgy Prága is örök emlék marad, és persze nemcsak ezért  a butaságért, hanem a látványért; még ha nagyon is turista jellege lett mindennek az utóbbi évtizedekben. Kíváncsi vagyok, ahogy én láttam Prágát anno 14 évesen szüleimmel és most, úgy majd a gyerekeim (14 és 11 évesek) miként fogják látni Prágát az ő családjukkal majd' 30 év múlva... Mert remélem, folytatódik a hagyomány.

Prágában két futás sikeredett, bár Leander először nem vette túl komolyan, mikor az egész napi program után este nekivágtam az ismeretlennek. De nem vesztem el, bár a második alkalommal kibicsaklott kissé a bokám, pedig erre az utolsó napra terveztük az éjszakai sétát. Így nem lehetett sérültet jelenteni.

Itt az augusztus, és elvileg meg kell fordítani a menetrendet: most kellene sok-sok km-t gyűjteni. De azért ez az időszak már nem a gondtalan nyaralásé, 20-a után fel kell állítani a sulit pl. Az már csak némileg árnyalja a képet, hogy kis esélye még van a nagyatádi triatlon váltó maraton távjának, mármint hogy le kell futnom. De komoly ígéretek vannak kb. 15 km lefutására a váltótagoktól... Szóval kissé zűrös a dolog, de elvileg a szokott őszi BSI maratonra készülök.