Múlt

Napra pontosan két éve kezdtem el futni. Mint sokan mások, "mindíg meg-megállva" és eszembe sem jutott, hogy valaha futóversenyen induljak. A hiúság és 97 kilóm vett rá a mozgásra. Régen cselgáncsoztam, kerékpároztam, úsztam (csak úgy, a magam örömére) aztán 10-12 év tétlenség. Egy régi film, a Rocky rázott fel:) Néztem ahogy Stalone fut, lassan, fájdalmasan arra a nagyszerű filmzenére, felfut a Philadelphia-i Művészeti Múzeum lépcsőjén és harca végén hőssé válik.
Hányszor eszembe jutott ez mikor saját kis küzdelmeimet vívtam az Omszki tó körűl. Hőssé akartam válni én is.

Motíváció

Átfutottam a telet, magam sem értve mi ehhez adott erőt a -10 fokban, átfutottam a tavaszt, a nyarat és beneveztem a 2009-es Nike Félmaratonra. A 97 kilóm 80-ra olvadt (láttam végre a hasizmomat!) és tavaly gyermekeim és Drága nejem bíztatása közepette lefutottam 2 óra alatt! Hihetetlen boldog voltam, és már ott elhatároztam, hogy 2010-ben, 42 évesen le fogom futni a Maratont.

A nem ismert tartomány

Már csak pár hét és teljesűlni fog az álmom! Még nem futottam ekkora távot, de egy éve tudatosan készülök a megmérettetésre. Sokkal tudatosabban mint a félmaratonra. Nyárra esett az időpont, hogy megismerjem mi van a "falon" túl. Féltem is ettől, de ki kellett próbálnom mit érzek majd ha kiürűltek a glikogén raktárak. Nem számítottam arra amit a 32. Km körül az arcomba kaptam! Meleg volt, párás idő, nem vittem elég vizet. Mintha Rocky kemény ökle csapott volna meg. Megijedtem, ha ez ilyen én inkább nem is akarok Maratont futni!
De a következő héten ismét bevállaltam ezt a 32 feletti távot. Több vizet és egy tábla csokit vittem magammal. Meleg volt, eső utáni pára (mi más is lett volna ezen a furcsa nyáron). Vártam a rosszullétet, de hazaértem anélkül, hogy gond lett volna. Augusztusban még kétszer lefutottam 37 Km-t! De jó! Frissítéssel, csokival:), jól időzített energiapótlással nincs fal! És a versenyen még jobb lesz, nem kell hátizsákban cipelnem a vizet.

Biztosan ment volna a 42 is, de ezt meghagyom ünnepnek szeptember 26-ra. Nem vagyok gyors, nincs különleges tehetségem a futáshoz, mégis sikerült hőssé válni:) Látom a fiaim szemében, mikor esőben, hidegben elindulok - Te megőrűltél - mondják, de ennek ellentmond elismerő pillantásuk.

A legnagyszerűbb, hogy feleségem mindenféle ráhatás nélkül elkezdett futni tavaly és most vasárnap elkisérem őt az első félmaratonjára. Látom az izgalmát, szorongását, pont mint az enyém volt tavaly!

Jövő

Mi van a Maraton után? Még nem tudom. Mi lesz ami majd tovább hajt? Valami biztosan vár még rám. Persze lehet majd futni még egyet, 10-15 percet javítva, de öszintén, nem mindegy a hobbifutó szintjén, hogy 4 óra 15 vagy 3 óra 55?

Titeket mi hajt tovább?