Ultrabalaton 2017:

Kint voltunk délután 13.50-től hajnali 4:40-ig Tesóval a fenékpusztai átjáróban. Én egy átaludt éjszaka után csinálnám az egészet előről a rossz idő ellenére is.

Annyi-annyi futó és ismerős. Jó volt. Az új pályacsúcstartó valamit kérdezett tőlünk, sajnos nem értettük, de úgy jött mintha lesétálta volna az előtte lévő 130 kilométeret. Meg is beszéltük, hogy ő aztán nem lehetett egyéni induló:-)

Bosnyák haveromnak készítettem aszfaltrajzot (bosnyák zászlóval, amit mépg a Zuram is megdícsért, érdekes volt, hogy éppen elég lett a kék és a sárga aszfaltkréta, mintha a Jó Istennek is szerette volna, hogy neki szurkoljak, és be is ért), én nagyon boldog lennék, ha ilyet kapnánk valakitől ilyen messzi országban, de én hiszek abban, hogy azt kapjuk, amit adunk:-)

Bélánkat is megölelgettük:-) Béla, a boldogságbomba:-) (És még nem is láttam a filmet)

Csilla viszont hiányzott, remélem jövőre már tényleg tudok vele találkozni.

Mai futásról: 

Több volt az edzéstervben, de ez van.