9. túranap: Szentpéterfölde-Lasztonya-Lispeszentadorján-Bázakerettye-Kistolmács

Figyelgettük az időjárást, de 17 óra után mondta az esőt, így nekiindultunk az útnak. Most a szüleimmel beszéltük meg a találkozót a végponton (itt kezdett szemerkélni az eső), és velük autóztunk a kiindulási pontra. Itt már apám le akart beszélni bennünket az indulásról, de én úgy gondoltam, ha már ilyen régen nem voltunk kéktúrázni (augusztus elején utoljára) meg két autóval ennyit mentünk megcsináljuk. Szentpéterföldén úgy búcsúzott tőlünk, menjetek jobb nem lesz. Igaza lett, végig esett, inkább szakadt.

Szentpéterföldén kereszteztünk a kisvasutat, a Zuram öltözködött.

Az erdő csodálatos volt 8ritkán vettük el a fényképezőgépet), elég lassan haladtunk, 9 kilométer után elértük Lasztonyát, ahol megettük a szendvicseinket egy teleház tetője alá húzodva. Hát az újraindulás nem volt egyszerű, mindenhol vizesek voltunk. Elég meredek rész jött, de legalább elértük az üzemi hőfokot.

Ahogy egyre jobban esett, kezdett a talaj még jobban felázni és gyakorlatilag sem felfele, sem lefele nem tudtunk futni, hiába a terepfutócipők. (Sokszor eszembe jutott Korpa egyik beszólása a Göcsej Galopp okán a makkos cipőről). A Torhai forrás gyönyörű volt, sajnos a képek nem adják vissza.

Bázakerettyén pecsételés a kocsma előtt, unatkozó söröző és cigiző férfiemberek kérdéseire válaszogatunk. Az utolsó rész betonos volt, amit jelen körülmények között kicsit sem bánok. Jól ráijesztettem egy hölgyre. Mi már láttuk 10-12 perce, amikor elfutottunk mellette és így köszöntem neki Szia! Jobb időt!:-)

Aztán az utolsó pecsétek beüötése Kistolmácson. Az autóban egyből átöltöztem, bízom benne, hogy nem fogok megfázni.

Férjemmel tiszta házasságápoló program volt, lelkileg egymásba karolva tettük meg ezt a nehéz utat. Gyönyörű lett volna szép időben, de hát a lehetőségeink most ezt engedték.

A hetemmel teljes mértékben elégedett vagyok. Minőségi és mennyiségi edzésmunka is gyarapírtja a felkészülésem.

61.6 kg