A Puszta Télen TT, Kisköre Tisza-híd - Kunhegyes.

ET-nek már megint támadt egy (hülye) ötlete, hogy menjünk el erre a túrára. Naná, hogy belementem. :)A tegnapi 28 km után nem is ment olyan rosszul, mint gondoltam, sőt. :) Reggel autóval indultunk Kunhegyesre, és az autót otthagyva átvonatoztunk a többi túrázóval együtt Kiskörére. A rajtnál a szervező néni homlokegyenest rossz irányba navigált minket először, aztán sikerült belőnünk a helyes utat. Szerencsére volt akkora köd, hogy a látótávolság 50 és 100 méter között váltakozott, így mikor leértünk a Tisza gátjára, legalább nem láttuk, hogy kilométereken keresztül nyílegyenesen kell haladnunk. ET néha odaképzelődött egy hidat, ami nem volt ott, (16 km-nél pedig egy autót, ami híd volt). :) 8 km környékén kezdődött a nagy móka, amikor rátértünk a füves-saras szakaszra. Időnként sikerült lecsúszkálni a saras gátoldalon (ET szerint arra kell menni, amerre a sár visz), aztán később lett az még sarasabb, valamint csináltunk magunknak másfél kilós cipőket, zoknit fürdettünk pocsolyában, bogáncsot gyűjtöttünk a nadrágunkkal, feltaláltuk a sárkorcsolya nevű sportot és hasonló vicces dolgokat. Végülis, így nem kellett annyira hiányolnom a tegnapi HTMV-t: gát is volt, sár is volt. :) Közben felhívott telefonon az egyik szervező néni, hogy a 4. EP-t nem kell érintenünk, mehetünk a műúton, mert nagyon saras és járhatatlan. Mint kiderült, mi közben a 3. EP-t elhagytuk, csak a pontőr nem ért oda addigra. Úgyhogy sikerült kicsit alternatív útvonalon haladnunk, viszont megtaláltuk azt a szalagozást, amit már a rajtban is mondtak, hogy nem arra megy az útvonal, mert járhatatlan. Na de min ket nem olyan fából faradtak, oda-vissza szlalomoztunk az út két oldalán, mikor hol ért éppen csak bokáig a sár, vagy volt sekélyebb a pocsolya, vagy lógott be kevesebb tüskés bokor az amúgy is túl keskeny játható részre. Ilyen kalandból hagytak volna ki bennünket, hát... :)) Közben láttunk 3 szökellő őzet is magunk előtt, aztán ahogy kiértünk végre 18 km-nél a vasúthoz. Itt a sínek között futottunk 1 km-t, mert az út egy 2 méter széles, 1 km hosszú jégtáblával fedett pocsolya volt. :) Az utolsó 2 km  viszont tényleg szuper volt, végre beértünk a műútra és Kunhegyesre is, ahol kis keringés után az állomást (=cél) is megtaláltuk. Kaptunk forró teát is finom túrós buktát is, de a nap fénypontja az volt, hogy egy közeli vendégházban lehetőséget kaptunk zuhanyzásra is. Az egy dolog, hogy a lábam a zoknin belül is csupa sár volt, de még a lábszáram is a futónadrág alatt. :) Aztán frissen tisztán elindultunk haza, de Karcagon még gyorsan ittunk egy bambit a Maraton Presszóban - ha már megláttuk, be kellett mennünk. :)

Jó kis futás volt, és talán mégsem volt annyira "hülye" ötlet. Köszi ET, mehetünk jövőre is. :)