I. rotary félmaraton. Debrecen.
230 kili oda is, meg vissza is.
Előzőleg mindent elkövettem, higy rosszul sikerüljön. Egész télen pihentem sérülés miatt. Az előző hetekben kizárólag hétvégén futottam 27 meg 21 kiliket. (Már önmagában ez is csoda, hogy nem sérültem vissza) Aztán még csütörtökön nyomtam egy kemény résztávos edzést, de úgy, hogy távra is sok volt (5.5 kili, aztán 5 km résztáv, aztán megint 5.5 kili).
Ezek után futottam ezt a brutál fos eredményt. A legszomorúbb, hogy el is fáadtam rendesen. Mindenesetre rávilágított az egész, hogy edzeni kell, nincs mese.
A pálya egyébirán szép volt, de 4 egyforma kört kellett menni, ami azért, valljuk be, eléggé lélekölő.
Amúgy Mirácskával és Sanyával lógtam utána, meg velük is utaztam. Kellemes nap volt, eltekintve a lehangoló eredménytől. Hogy egy rendkívül elegáns átvezetéssel éljek, ha masszázzs terminológiát akarnám alkalmazni, a versenyre azt mondhatnám: Nos, hát nem volt egy happy finish.
3 hozzászólás
azt írod, brutás f@s,én boldog lennék egy ilyen eredménnyel! Pláne,ha ennyit tudtál csak készülni!!! Én azért gratulálok! :o)
Nekem ennyi eddig a legjobb félmaratoni időm - persze nem a hivatalos, az még ennél is több (1:56).
Csábítóan hangzott, mikor próbáltál rávenni, hogy menjek én is, de úgy éreztem muszáj pihennem, így nagyjából a mai napom ebből állt.
Gratula, fájós láb és kevés edzéssel ez jó. Ennél csak jobb lesz! :)