Edzésleírás

Fel a Csóványosra, hangzik a jelszó, el is határozzuk magunkat erre a cselekedetre. Pedig az előjelek, baljós árnyakkal igyekeznek elijeszteni minket. Huszárlány vissza is mondja a túrát, sajnos a lába (a térde) a műtétje óta nem 110%-os, pedig lehet ma jól jön egy kis plusz. Így aztán a csapat, Run-ka, Ernő, Pátyalso és jómagam,  igyekszünk teljesíteni a túra jelmondatát. Ezen út, kissé kilóg a teljesítménytúrák sorából, az útvonal és a szintidő nem kötött, egyedül a megadott időtartomány az, amikor is meg kell jelennünk a Börzsöny legmagasabb pontján.
Kiindulási pontként Királyrétet jelöli ki Zoli, ahová meg is érkezünk terveink szerint reggel.

Útvonalunk a Magas-Tax és a Nagy Hideg hegy érintésével célozza meg a csúcsot. Induláskor minimális hó borítja az utat, persze ennél többet várunk. Várhatunk is. Kiráyrét 260 magasságban van, a Magas-Tax 696 méter, a Nagy Hideg Hegy 864 méter, a Csóványos 938.
Rövid távon a műúton megyünk felfelé, majd letér jobbra a piros jelzés, ami utunkat jelenti a NHH-ig. Ideiglenes patakmederbe jutunk, de a patak mellett hó várja lépéseinket. A táj nyugodt. Bár lépésnyomok vannak, emberrel alig tqalálkozunk, s ez nagyon sokáig így lesz. A jelzés először széles úton visz, majd jobban betér az erdőbe, szűkebb csapás formájában. Ahogy haladunk felfelé egyre csak növekszik a hó mennyisége is. A hóé, ami a mai túra extráját adja a táj szépsége mellett. Az erdő közepén kicsit "hómérőt" játszunk, megvan 10 centi is a lábunk alatt ropogó fehér szőnyeg vastagsága. S a fák. Nos mit mondhatnék. Nem tudom leírni. Fehér díszruhába öltözött mindegyik, de meseszerű álom formába. Egy menyasszony számára nem
különlegesebb a fehér ruha, mint számomra ez a lepel.

Elérünk a Magas-Taxhoz, amit jól jelez a bezárt, bár nyitva táblával ellátott túristaház. Előtte padok. Felállunk, s mint négy vásott
kis gyerek örülünk a hónak, a nyomoknak és élvezzük, hogy ott lehetünk. Továbbmegyünk. A Nagy Hideg Hegy alig egy kili, de jófajta emelkedővel látta el valaki az utat. Itt összejön a látogatók hada. A teljes túrán nem láttunk korábban annyi embert (na és kutyát) mint ezen a szakaszon.

Run-ka kevesli az emelkedőt, toronyiránt menne, de igyekszem megnyugtatni, a másik jelzett úton is pont annyi szint kell, hogy elérjünk a menedékházhoz. Odaérünk, s ha már ott járunk, betérünk. Van ott minden, még jó Palóc sör is. Nosza lecsapunk a lehetőségre, és a finom szörpire. Kihasználva a fedett helyet bekapunk néhány falatot is. Úgy is kell az erő, mert jő még emelkedő. De még milyen. Furcsa,  a Kékszallagon tavaly kora ősszel már jártam a következő szakaszt, igaz fordítva, de nem figyeltem fel, hogy ilyen szintes lenne. Szóval előkapjuk a szuszogót és hajrá felfelé. A helyes útirányt az is jelzi, hogy sok túrista jön velünk szembe, s némelyik mellén furcsa tojásdad kitűző virít. Ilyet később magunk is kapunk.

13 óra előtt kicsivel jutunk fel a Csóványoshoz, s meg is kapjuk túránk jutalmát. Na most akkor itt a vége, fuss el véle. Nem, nem,  jelen beszámolót nem a Börzsöny tetejéről írom.
Fel megyünk a frissen elkészült kilátóba, ahonnan semmit nem látni. Na jó dehogy nem, pl. hogy a hosszú hajba, micsoda jéggyöngyök kerültek ma, és, hogy gyömgyözik egy makifül.
De aztán elindulunk lefelé a kéken a Foltán kereszthez. Jobbra gyönyörű kilátás kellene jusson, de mindez a homályba, a párába vész. Mégis csodavilág ez.
A kereszthez érve, egy másik csoportot találunk, az egyikőjük csinál is egy csapatfotót rólunk. Aztán megyünk tovább a kék négyzeten. Akarom mondani a búj, búj zöldág jelzésen. Csak az aranykapú most hőfödte kapú. A lábunk elé is figyelni kell, befagyott
tócsák jelzik, itt minuszok vannak. Útközben megállunk, hallgatni a csendet. Mert szól hozzánk a csend, a táj. De csak belül a szívében a szívével hallhatja ezt a vándor.
Aztán megyünk tovább lefelé, a párafüggöny felé. Lábunk alatt egyre kevesebb a hó, már sár is akad. Én belassulok ezen a részen, miután egy fa átlépésekor le is borulok a természet nagysága előtt.

Aztán minden csoda véget ér egyszer ez is, s lejutunk a műútra a
Spartacus-kulcsosháznál. De a csoda azért így is körbevesz minket, jobbról is balról is. De az út már könnyű és gyors és visszajutunk rajthelyünkhöz.
S, hogy az út tényleg csodás legyen még a logisztika is a kezünkre játszik, viszonylag egyszerűen és gyorsan hazajutunk a csodaországból.

5 hozzászólás

csabipontkom 3397 napja

Igazi Forgis beszámoló! Nagy gratula a túrához!

picikata 3399 napja

Forgi, gyönyörűen leírtad az élményt...amiben részetek volt! :)

Gratulálok Nektek!

 

Huszárlány 3399 napja

Az is lehet, hogy a Menyországban voltatok :-) Futériás csúcs! Egs!!!

Sneci-ke 3399 napja

szépen írtad le, köszi

RunKa 3399 napja

Borzongtam, míg olvastam :)  

"Egy menyasszony számára nem 
különlegesebb a fehér ruha, mint számomra ez a lepel." 

A kedvencem, gyönyörű megfogalmazása a hó borította tájnak.