<3

Azta! Nagyon szép! Kemény vagy! :) Gratulálok mindkettőtöknek!  ;)

Igen, harmadjára sikerült végre bevinni 12 óra alá. :)

tetszett a leírás. 
A bringán és a futáson hoztad, amit elterveztél. Sajnálom az úszást. Abba nagyon sok munkát tettél. 
Ahogy azért kivettem a szövegből, azért elégedett vagy. Gratulálok!

Hát ezt a versenyt igencsak alaposan megterveztem, úgyhogy kezdetnek némi számadat.
Egy kis pihenés után novemberben álltam neki az edzésnek, mondjuk a Kenesei indulás ötlete csak januárban jött. Valamivel több, mint 268 óra edzést tudhatok magam mögött.
Úszás: 96:26 231,4km
Kerékpár: 97:11 1588km
Futás: 74:44 889,85 km
A legerősebb felkészülési évemhez képest ez 87,6 %, de fontos különbség, hogy az Atádon volt.
Az edzésmennyiségek eloszlását tekintve a futás igencsak visszaesett az utóbbi időben annak ellenére, hogy azon szerettem volna igazán javítani. Ott láttam jelentős javulási esélyt.
Maga a verseny:

Kompos indulásban nem volt még részem, nagyon nem is értettem, hogy miért jó bemenni 500 méterre, de valóban ad a kezdésnek némi hangulatot. Egészen sok időt töltöttünk a fedélzeten figyeltük a rövidtávosokat és ment az üzletelés. Vizet nem hoztam magammal, viszont enni igen, ami kiváló cserealapnak bizonyult. A neoprén felvételét az utolsó pillanatokra hagytam, lényegében csak akkor kezdtem szedelődzködni, amikor szóltak, hogy korábban el fogunk rajtolni. Természetesen nem a létrán másztam be a vízbe, hanem kihasználtam az alkalmat és belevetettem magam a habokba. Elevickéltünk a többiekkel a rajtvonalhoz és indulhatott is a móka. A parton lévő kék kaput egészen könnyű volt becélozni, de ennek ellenére nagyon balra tartottam, sokszor kellett korrigálni. Bunyóba nem is kerültem, bizonyára azért mert annyira elúsztam a tömegtől, csak sajnos nem előttük úsztam, hanem mellettük. A partre érve rápillantottam az órámra, amíg a lépcsőn vártam a sorom és sajnos azt láttam, hogy 1 perccel a terv mögött vagyok már most. Nem keseredtem el, nem itt kell megnyerni. Nekikezdtem a második körnek. Itt a bóját már sokkal nehezebb volt belőni, itt és túlzottan balra tartottam. A parttal párhuzamos egyenes viszont mindkét körben szinte tökéletesen ment. Akármikor felnéztem a bója pontosan előttem volt. Eddigi szokásomtól eltérően megpróbáltam valakire rátapadni abból a célból, hogy legyen lábvizem illetve hátha jobban tájékozódik, mint én. Ebből az lett, hogy összeszedtem 3 mellrúgás, mert a kolléga hozzám hasonlóan nem találta az irányzékot, de ő mellre váltott az irány beállításához. A második körben már nem volt kimondott tömeg. 1-2 ember volt a környékemen, de itt már letettem a lábvíz kereséséről. Az utolsó egyenesben elkezdett befolyni a szemüvegembe a víz. 3-szor is meg kellett állnom  kiengedni belőle. Azt már csak a parton vettem észre, hogy a pántja lényegében a fejcsúcsomon van, szóval csoda, hogy egyáltalán rajtam maradt. Különösebben nem éreztem magam fáradtnak az úszás végén, de ez valószínűleg azért van, mert 1:22-őt úsztam a tervezett 1:09-12 helyett.
A depót kényelmesre vettem. Az úszást sem mezben csináltam. Bekentem magam naptejjel, jöhetett a mellkaspánt, felső, sapka szemüveg és a 10 órai tea. Mellettem lévő úriembernek gondjai voltak a neoprén levételével, úgyhogy segítettem neki és Bettina is odaszaladt köszönni, mert ő akkor ment ki éppen a futókörére. (ez volt az első versenye és nagyon ügyes volt) Az 5 percre tervezett T1 5:20 lett. Egye fene, hosszú távú versenyen talán belefér.
Megkezdődött a nap leghosszabb része. A pályának csak a kivezető szakaszát ismertem és tudtam, hogy a kezdeti emelkedő nem feltétlenül barátságos. Alapvetően a kerékpártól tartottam a legjobban, itt egy „kényelmesebb” tempót akartam menni és semmiképpen sem akartam túlvállalni az elejét. A futásra kell tartalékolni.
A szél ha nem is lett a barátom, de hamar meg kellett tanulnom elfogadni a jelenlétét. Lényegében csak egy olyan szakaszra emlékszem, amikor különösen örültem neki, a 710-esen a fordítóhoz közeledve a lejtőn igen kellemesen lehetett menni. Ott ki tudtam élvezni a jóminőségű utat. A kormányra felragaszottam szépen a menetrendet, hogy mikor és mit egyek. Ezt többnyire sikerült betartanom. Egyik szeletemet sikerült elejtenem a harmadik körben.
A körforgalom után nem sokkal már jöttek szembe az ismerős arcok és beindult a szurkolói gépezet. Integetés, hajrázás. Az első körön megismerkedtünk a pályával és tudatosítottam magamba, hogy bizony még háromszor jönni fogok. J 1:30:26 lett, amivel teljesen elégedett is voltam, mivel
1:30:17-et terveztem. A második körön már nagyjából tudtam, hogy mikor jöhet szembe ismerős, valamennyire tudtam azt is becsülni, hogy közeledek-e hozzájuk. 1:21:57 a tervezett 1:24:06-os idővel szemben egy kicsit túl erős is lett. A középtávosok 12-kor rajtoltak el így a pálya egészen benépesedett a harmadik körre, amikor Gyula olyan tempókülönbséggel hagyott el, hogy meg sem fordult a fejemben a tempóváltás. Maradunk a tervnél. Itt is hoztam az elvártat 1:26:05 1:27:00 helyett. A fordítónál megálltam egy kicsit feltölteni a müzlikészleteket meg vettem magamhoz egy kis jeges vizet is. Biztos, ami biztos naptejből is vettem magamhoz. (Talán vasárnap jobban leégtem, mint szombaton. )A negyedik körre igencsak megfogyott a lendületem és kétlem, hogy a szél erősödött volna. Kicsit mintha eléheztem volna. elkezdtem nyomni magamba a tartalékokat. Itt bántam egy kicsit az elejtett müzlit. 1:39:47 lett az utolsó kör ami azért nincs olyan messze a tervezett 1:36:31-től.

A második depót is kényelmesre vettem. Lecseréltem a felsőmet és a zoknimat is. Egy gyors naptejezés és indulhatott is csak a futás. A kellemes gondolat, hogy már csak egy maraton van hátra. Frissítőim az előre megbeszéltek szerint a parkban helyezkedtek el. Minek álljanak egész nap a tűző napon. (így is leégtek) Ezen a számon volt a hangsúly, itt kell igazán jól teljesítenem. Két egyszerű szabályt állítottam a futásra. Tempó nem lehet 5:20-nál gyorsabb a pulzus pedig nem mehet 158 fölé. Bettina ellenőrizte a pulzusomat mindig, amikor megálltam valamiért. J A két szélső frissítőnél mindig megálltam, inni és leönteni magamat vízzel. A harmadik körtől ellestem azt a technikát, hogy feküdjünk bele alkarral a jeges vízbe. Nem tudom, hogy használt-e bármit is, de élveztem. Középen és az egyik szélső frissítőnél mindig kóláztam. A köridőket pedig percre pontosan hoztam a megbeszéltek szerint. Az első félmaraton 2 óra lett. A második már kicsúszott ezen, de 4:06:13-as maraton így is egyéni csúcs. Több mint egy órát javítottam a maratoni futásomon. Ez a stabil futás a remek frissítésnek köszönhető. Bettit a befutónál szerződtettem is hosszabb távra.

sajnálom, hogy pont az úszás nem ment úgy, ahogy tervezted, pedig rengeteget dolgoztál rajta, és én is igyekeztem... de remélem a bringa, a futás, a végeredmény, és ami utána következett az mind-mind kárpótol :) nagyon szurkoltam, örülök, hogy ilyen fantasztikus lett a vége!

most pedig jó pihenést, kedden meg ne lássalak edzésen ;) (csütörtökön már jöhetsz) :D